Diákélet

1848. március 15-én egy csapatnyi fiatal egy kávéházból indulva írta be magát a történelembe: forradalmat robbantottak ki és a nemzet szabadságáért emelték fel szavukat. Az események sodrában megszületett a 12 pont és a Nemzeti dal, amelyek azóta is a márciusi ifjak bátorságának jelképei. Az útvonal, amelyet bejártak, mindannyiunk számára ismert: a Pilvaxból az egyetemekre, a Landerer és Heckenast nyomdához, majd a Nemzeti Múzeumhoz, a Helytartótanácshoz, Táncsics börtönéhez, és végül a Nemzeti Színházba, ahol a Bánk bán ünnepi előadása félbeszakadt, de a forradalom lelkesedése mindent betöltött. Minden évben felelevenítjük e dicső nap eseményeit, újra átélve a magyar történelem egyik diadalmas pillanatát. Március 15. piros betűs ünnep, de csak az anyaországban jár munkaszünettel. Mi azonban – még az érettségi időszak sűrűjében is – mindig méltó módon emlékezünk. Idén a Jókai-emlékév tiszteletére Petőfi hű barátja és március 15-én lakótársa, Jókai Mór szemszögéből idéztük fel a forradalom eseményeit, tisztelegve a legnagyobb magyar prózaíró előtt. Hálás szívvel köszönöm Bíró Leilának Laborfalvi Róza hiteles megformálását és kiváló „parazolos” énekes beugrását. Nagy elismerés illeti Bíró Bulcsút is, aki egy rendkívül sűrű időszakban – diákpolgármesteri feladatai, dolgozatok és egyéb kihívások mellett – a filmbéli Jókai után színpadon is meggyőzően alakította a forradalom egyik kiemelkedő szereplőjét. Köszönet illeti Egri Timit, Benedek Arabellát, Dudás Liát, Navrátil Alexát, Hodossy Zozót,Kúkola Vikit, Kürthy Rékát és Bugár Áront, akik odaadó munkájukkal ismét hozzájárultak ahhoz, hogy az ünnepi műsor zökkenőmentesen és magas színvonalon valósuljon meg – ahogyan legutóbb is mondtuk, „simán ment, mint kés a Marlenkában.” Örömmel láttuk a kokárdákat, hálásak voltunk a tapsért, és mint mindig, most is megható volt közösen átélni a Himnusz ünnepi dallamát.