Diákélet

„Ilyen nagy dolog a Szabadság?” - különleges megemlékezés az 1956-os forradalom 70. évfordulójáról Iskolánk, a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola és Középfokú Sportiskola méltó tiszteletadással és rendhagyó közösségi programokkal idézte fel az 1956-os forradalom és szabadságharc kerek, 70. évfordulóját. Bár a sorsfordító pillanatok az anyaországban zajlottak, a jeles jubileum arra ösztönözte az intézmény oktatóit, hogy élményszerűen hozzák közelebb a múltat a diákokhoz.A megemlékezés szellemi útravalójául és az esemény fő mottójául Márai Sándor megrázó költeményének, a Mennyből az angyal című versnek az ikonikus sora szolgált. Ez a szuggesztív idézet – „Ilyen nagy dolog a Szabadság?!” – az iskola központi aulájának oszlopai között, nemzeti színekben pompázó, piros-fehér-zöld betűkkel kifüggesztve fogadta az érkezőket, azonnal megadva a nap emelkedett alaphangulatátA rendezvény fő helyszíne maga az aula volt, amely teljesen átváltozott a történelmi emlékek terévé. A falakon és az oszlopokon a diákok számára kiírt plakátverseny kreatív pályaművei kaptak helyet. A munkákat az esemény zárásaként értékelték: a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó tanulókat és osztályokat elismerő oklevelekkel, valamint további ajándékokkal jutalmazták. A nap legnagyobb közönségsikerét a központi térben berendezett, szabadulószobák izgalmas hangulatát idéző, hatállomásos nyomozójáték jelentette. Az itt felállított asztalok képezték az egyes állomásokat, ahol gazdag ismeretanyag, korabeli háttéranyagok és gondolkodtató feladványok várták a résztvevőket. Az asztaloknál a tanulók részletes tájékoztatást és információkat kaptak többek között a budapesti forradalom kulcsfontosságú helyszíneiről, a Magyar Rádióban történt drámai eseményekről, az akkori sajtó szerepéről, a híres 16 pontról, valamint a lyukas zászló rejtélyéről is.A feladványok megfejtéseit a diákok a saját okostelefonjaikban rögzítették, majd a küldetés végén az aula központi főasztalánál mutatták be. Minden sikeresen teljesített állomásért egy-egy kód járt. A hat kód megfejtésével kirakott végső megoldásért pedig az '56-os hősök mindennapi „kenyerét” – egy-egy autentikus, ízletes zsíros deszkát és egy csésze meleg teát – kapták ajándékba a sikeres nyomozók. Ez a szimbolikus nyeremény nemcsak finom tízóraiként szolgált, hanem felidézte a korabeli fiatal forradalmárok puritán mindennapjait. Ez az esemény nagyszerű példája volt annak, miként válhat egy történelmi megemlékezés egyszerre méltóságteljessé, élvezetessé és valódi közösségi élménnyé. Köszönjük mindenkinek, aki velünk tartott és részese volt ennek a napnak!  

Idén is az a megtiszteltetés érte iskolánkat, hogy tanulóink működhettek közre a 44. Csallóközi Vásár megnyitójához kapcsolódó, a MOL Arénában rendezett fogadás előkészítésében és lebonyolításában. Elsőéves diákjainkra mindössze egy hónap tanulás után máris komoly feladat hárult: a délelőtti órákban ők terítették meg az asztalokat, ami kiváló alkalmat biztosított a gyakorlati ismeretek elmélyítésére. Diákjaink jó munkát végezve, magabiztosan teljesítették a feladatot. A legfiatalabbak ezenfelül lehetőséget kaptak arra is, hogy a délutáni programra visszatérve betekintést nyerjenek a rendezvény szakszerű lebonyolításába – ezzel a lehetőséggel többen is éltek. Délután a felsőbb évfolyamosok vették át a stafétát, és elvégezték az utolsó előkészületi simításokat. A feladatok pontos kijelölése után mindenki elfoglalta a beosztás szerinti helyét. A diákok egy része a svédasztalnál működött közre az ételek kínálásában, mások a bárpultban dolgoztak, a többség pedig a felszolgálásért felelt.A felszolgálói csapat tagjai a kijelölt asztalokért feleltek: gondoskodtak a frissítők és borok felszolgálásáról, az asztalok folyamatos tisztaságáról, valamint a vendégek kéréseinek készséges teljesítéséről. Nagyon büszkék vagyunk diákjainkra, hiszen kiváló munkájukkal és lelkiismeretes hozzáállásukkal ismét hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, és méltóképpen képviselték intézményünket.

 „Itt van az ősz, itt van újra...“ Iskolánk ismét őszi köntöst öltött: az aula és a bejárat tarka, őszi dekorációval köszönti az érkezőket, az igazgatósági folyosót pedig ízléses asztaldíszek teszik otthonossá. Köszönjük Nagy Csápai Éva tanárnőnek az igényes és szép dekorációt!

2026. június 17-én rendhagyó és rendkívül érdekes előadáson vehettek részt iskolánk I.B és III.B osztály idegenforgalmi szolgáltatások, valamint idegenforgalmi menedzser szakirányon tanuló diákjai. Vendégelőadónk, Bereznai Zsuzsanna angoltanár és világutazó – aki eddig a világ 28 országában járt – indiai utazásairól tartott lebilincselő élménybeszámolót. Az előadás angol nyelven zajlott, így a tanulók nemcsak érdekes ismeretekkel gazdagodhattak, hanem nyelvtudásukat is fejleszthették. Az előadó bemutatta India sokszínű kultúráját, hagyományait és mindennapi életét. Szó esett az ország földrajzi és társadalmi sajátosságairól, a kasztrendszerről, a politikai viszonyokról, a helyi gasztronómiáról, valamint az idegenforgalom szerepéről és jelentőségéről. A diákok betekintést nyerhettek az indiai szokásokba, ünnepekbe és a helyiek életmódjába is. Az élményt tovább gazdagította, hogy Bereznai Zsuzsanna számos különleges indiai tárgyat is bemutatott. A tanulók megismerkedhettek indiai kézműves parfümökkel, fűszerekkel, ékszerekkel, valamint különféle ételekkel is, amelyeket meg is kóstolhattak. Az ételkóstoló és a bemutatott tárgyak nagy érdeklődést váltottak ki a diákok körében. A tanulók végig figyelmesen és aktívan követték az előadást, amely nemcsak új ismereteket adott számukra, hanem közelebb hozta hozzájuk India lenyűgöző és sokszínű világát. Ezúton is köszönjük Bereznai Zsuzsannának az inspiráló előadást, a sok érdekes történetet és azt, hogy személyes élményein keresztül még közelebb hozta tanulóinkhoz India varázslatos kultúráját.

A tanítás nem csupán a tananyag átadását jelenti. Ez egy összetett küldetés, amelynek jelentős része a háttérben, észrevétlenül zajlik: a folyamatos készülés, az órák megtervezése, a javítások, az adminisztráció és a közösségi programok szervezése. Ott van benne a szülőkkel való párbeszéd és a türelmet igénylő egyéni odafigyelés is. Bár a köztudatban még mindig tartja magát a tévhit, miszerint a pedagógusok munkaideje csak pár tanórából áll, aki valóban belelát ebbe a világba, tudja: ez egy végtelenül kimerítő, teljes embert kívánó szolgálat. Ám a figyelmes szemlélő azt is észreveszi, hogy a tanítás valójában folyamatos alkotómunka. Minden tanóra egy-egy premier. A pedagógus reggelenként egyfajta „színpadra” áll, ahol meg kell találnia azt a hangot, azt a módszert, amivel át tudja adni a tudást úgy, hogy mindenki megértse. Művészet ez a javából: áttörni a közöny falát, és eljuttatni a diákokhoz a megértés örömét. Bár a nap végén ritkán jár taps, a motiváció mégis megmarad. A gyerekek mosolya, az érdeklődő tekintetek és a fejlődésük látványa ad erőt a következő naphoz is. A hétköznapok szürkeségét az apró győzelmek aranyozzák be: egy jól sikerült dolgozat, egy közösen elért kiváló átlag, egy bátorító visszajelzés vagy egy érdeklődő kérdés. Ám van egy nap az évben, amely bár a naptárban nem piros betűs ünnep, az iskolai naptárban mégis kiemelt helyet foglal el: a pedagógusnap. Ilyenkor a diákok veszik át a szót, hogy megmutassák: látják és értékelik mindazt, amit értük teszünk. Az idei ünnep azonban minden várakozást felülmúlt. Amikor a tanári kar belépett az iskola aulájába, nem a megszokott diákzsivaj, hanem hatalmas ováció és szűnni nem akaró vastaps fogadott bennünket. Felemelő volt, ahogy felcsendült a „Miénk itt a tér”, és a diákok magasba tartották a köszönet feliratait. Különösen megható volt látni egykori tanítványunkat, Varga Rebekát, aki már tanárjelöltként énekelt egykori alma materében, szimbolikus hidat verve múlt és jövő közé. Amikor a karzatról újabb hangok kapcsolódtak be a dalba, és a járás legszebb aulájában a „diákközönség” skandálni kezdte az intézmény „örök” nevét – „ESZ-PÉ-TÉ-ES” –, az mindenki számára emlékezetes pillanat volt. Ez a meglepetés, ez az őszinte elismerés volt a legszebb ajándék, amit egy tanár kaphat. Köszönjük a diákoknak ezt a felemelő élményt! Ez egy olyan visszaigazolás, ami megerősíti bennünk, hogy érdemes minden reggel újra „színpadra” állni.